Navigációs menü

A paraziták morfológiai adaptációja, A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT - PDF Free Download

Látták: Átírás 1 7. Az állatokban élõsködõ vírusok, baktériumok, gombák és állatok fõbb csoportjainak áttekintése a parazitizmus formagazdagságába nyújt rövid bepillantást.

a paraziták morfológiai adaptációja milyen férgek idéznek elő egy embertől

Ezt követi a gazdaállatok paraziták ellen mutatott viselkedési adaptációinak, majd a paraziták gazdáik támadásai ellen mutatott viselkedési adaptációinak áttekintése. A parazita állat életciklusának legalább egy jelentõs részét, de gyakran több generáció-váltásnyi idõtartamot is egyetlen gazdaegyed b en éli, abból táplálkozik, szükségszerûen csökkenti annak túlélési és szaporodási esélyeit virulenciasõt, esetleg tünetekkel jellemezhetõ betegséget patogenitás is okoz.

  1. A fajok asszociációjának filogenetikai vonatkozásai
  2. Вдруг спросила Николь и улыбнулась собственной словесной неловкости.

A paraziták rendszerint nem ölik meg a gazdát. A gazda parazita kapcsolat tehát hosszas, intim, egyedi kapcsolat. Növényi paraziták például a levéltetvek és a lepkék, hiszen a hernyók, a lepkék lárvái, rendszerint egyetlen növényegyeden fejlõdnek. Állati paraziták például a bélférgek és tetvek, melyek rendszerint hosszasan kötõdnek egyetlen gazdaegyedhez.

Но Орел - ваш близкий знакомый. Не походатайствуете ли вы перед ним за Галилея?. Прошу. - Так. - сказала Николь Элли, забирая свои пожитки из шкафа.

A növényélõsködõk populációnövekedését gyakran nem maga a gazdanövény védekezése, hanem parazitoidok és ragadozók limitálják. Az állati paraziták ennél szorosabban kötõdnek a gazdaállathoz, mert az állati élõsködõk populációnövekedését leginkább közvetlenül a gazda védekezési reakciói limitálják.

A forráslimitáció a gazdaegyeden ritka 2 7. Bevezetés: a parazitizmus fogalma és rendszerint jelentéktelen. Az állati élõsködõk számára tehát a gazdaegyed egyesíti a habitat, a táplálékforrás és az egyetlen jelentõs természetes ellenség fogalmát is.

E fejezet tárgya az állati élõsködésre szûkített. Az azonos társulásban élõ populációk közt sokféle kölcsönhatás lehetséges, ezek néhány, a paraziták morfológiai adaptációja parazitizmushoz egyes vonásaiban hasonló alaptípusai az alábbiak.

A legelõ és vérszívó állatoknak sok, rövid idõtartamú kapcsolatuk van számos különbözõ zsákmány -egyeddel. Ilyen például a sáskák és a füvek, vagy a szúnyogok és az emlõsök kapcsolata. A parazitoid állat életciklusa jelentõs részét egyetlen gazdaegyedben tölti, abból táplálkozik, és kifejlõdése során szükségszerûen megöli õt.

A rovarok számos fajgazdag csoportja parazitoid életmódot él, mint például a fürkészlegyek és fürkészdarazsak, ezek jellemzõ giardia if untreated a növényevõ rovarok. A szimbionta kapcsolat a benne szereplõ mindkét populáció számára biztosítja a túlélési és szaporodási siker növekedését. Idõbeli lefutása lehet röpke egyedi kapcsolat pl. A lehetséges interakciók olykor csak a populációkat, nem pedig a a paraziták morfológiai adaptációja jellemzik.

Elképzelhetõ, hogy egyazon fajpár kapcsolata különbözõ idõpontokban vagy különbözõ helyeken vizsgálva más és más jellegû. Így például egy fûfaj és a a paraziták morfológiai adaptációja kapcsolódó gombafaj kapcsolata szimbiózisnak bizonyulhat egy száraz évben, és ugyanez parazitizmusnak bizonyulhat egy csapadékos évben, amikor a gombafonalakkal fertõzött gyökérzet fokozott vízfelvevõ képessége értéktelenné válik. Hasonlóképp, bár a ruhatetût Pediculus humanus corporis rendszerint az ember Homo sapiens parazitájának tartjuk, sok anekdotikus információ utal arra, hogy az õsi eszkimó kultúrában a hónapokig tartó téli éjszaka átvészeléséhez nélkülözhetetlen C-vitamin forrását a tetvek evése biztosította, itt tehát az ember ruhatetû kapcsolat szimbiózis lehetett.

A lehetséges kapcsolatok tipizálása csak egy durva közelítés, hiszen a természetben számos átmeneti forma figyelhetõ meg. Alább fölsorolok néhány, a parazitizmushoz többé-kevésbé közel álló életmódot, amely a fönti tipizálás alapján sehová sem sorolható. A tágan értelmezett élõsködés célpontja olykor nem egy gazdaegyed, hanem inkább a gazdafaj valamilyen egyedfölötti, szuperorganizmus jellegû egysége, mint például fészekben együtt fejlõdõ kölykök vagy fiókák, euszociális rovarok kolóniái, koralltelep stb.

A gazdaalom vagy fészekalj kizsákmányolása jellemzi például a legtöbb bolhafajt Siphonapteraa paraziták morfológiai adaptációja ászkapók- Pycnogonum- faj korallszirtek élõsködõje, a hangyásztücsök Myrmecophila acervorum a hangyák euszociális rendszerének kizsákmányolásával szerzi táplálékát. A költésparazita fajok, például a kakukk Cuculus canorusmás fajok ivadékgondozási erõfeszítéseit zsákmányolják ki, oly módon, hogy eltérítik a saját ivadékaik irányába lásd a 8.

Ilyen faj például az áltisztogatóhal néven közismert fûrészfogú nyálkáshal A paraziták morfológiai adaptációja taeniatusamely a paraziták morfológiai adaptációja kis tisztogatóhal Labroides dimidiatus és annak szimbiotikus partnerei közti kapcsolatot zsákmányolja ki.

Közismert, hogy a vírusoknak nincs saját anyagcseréjük, az új generációt mindig a fertõzött gazdasejt hozza létre. Az influenzavírus, többek között, jelentõs szelekciós nyomást fejt ki az emberi népességre. A paraziták morfológiai adaptációja viroidok fehérjekapszula nélküli, néhány száz bázispárból álló RNS-molekulák, mintegy ezerszer kisebbek a vírusoknál.

Növényi sejteket fertõzhetnek, reprodukciójuk alapelve a vírusokéhoz hasonló. A prionok olyan fertõzõ fehérjék, amelyhez nukleinsavak nem csatlakoznak.

Ismertek az emlõsök idegsejtjeinek membránját fertõzõ prionok. Úgy tûnik, hogy a fertõzés képes a sejtmembrán egyes fehérjéit fertõzõképes prionná alakítani. Prionok okoznak olyan letális emberi betegségeket, mint például a kuru és a Creutzfeld-Jakob szindróma.

A vírusok, viroidok és prionok nem élõlények abban az értelemben, hogy szaporodási ciklusuk során számos, fõleg az anyagcserével kapcsolatos életjelenség nem figyelhetõ meg, hiszen gyakorlatilag különbözõ információs rendszerek élõsködõi. Más életjelenségeik viszont kifejezettek, ilyenek elsõsorban a tulajdonságok örökítésére és az evolúcióra való képesség.

Éppúgy, mint a szûk értelemben vett élõ paraziták, õk is csökkentik a gazdaszervezetek túlélési és szaporodási esélyeit, tehát virulensek, esetleg orvosi-állatorvosi értelemben vett betegségtüneteket is okoznak, tehát patogének.

Baktériumok Eubacteria A prokarióták elterjedtségüket tekintve az élõvilág egyik legsikeresebb csoportjának tekinthetõk, nagy taxonómiai változatosságban és nagy mennyiségben népesítik be a legkülönbözõbb élõhelyeket.

Számos különbözõ életmód lelhetõ föl körükben, egyes csoportjaik paraziták gyermekkezelésben vagy obligát a paraziták morfológiai adaptációja. Egy átlagos, egészsé- 4 7. Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról ges emberi testben föllehetõ sejtek számszerûen mintegy fele nem emberi sejt, hanem endoszimbionta vagy parazita baktérium.

Mivel a prokarióta sejtek jóval kisebbek az eukarióta sejteknél, ezért mindez csak mintegy 1 kilogramm biomasszát jelent egy emberben nem számítva persze mitokondriumaink mennyiségét, amelyek valójában endoszimbionta baktériumok.

A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT

Emlõsök bélcsatornájában elterjedt az Escherichia coli, jelentõs emberi patogének a Yersinia pestis és a Vibrio cholerae. Heterotróf protiszták Protozoa Az állati egysejtûek mintegy tízezer faja állatokban élõsködik. Sok fajuk nem patogén, viszont néhány fajuk az emberiség negyedét veszélyezteti. Szemben a patogén baktériumok gyors lefolyású fertõzéseivel, a protiszták okozta fertõzések gyakran hosszadalmas lefutásúak, mert az immunrendszer elõli kitérés sok kifinomult módját alkalmazzák.

Ezek közül talán a legáltalánosabban jellemzõ a fejlõdési ciklus komplexitása. Mind az evolúciós múltban, mind a jelenben a legfontosabb emberi kórokozók a Plasmodium-fajok, amelyek az Anopheles szúnyogok vérszívása során terjednek.

Más Plasmodium-fajok elsõsorban madarak és szúnyogok élõsködõi. Említésre méltó faj a Toxoplasma gondii, mely szaporodási ciklusának ivaros szakaszát csak macskafélékben Felidae képes megvalósítani.

Ha a parazita a környezeten át terjed egyik gazdáról a másikra, mint a növényevő rovarok, nagyobb valószínűséggel váltanak gazdanövényt, így a filogenetikai mintázatok a növények és növényevők között ritkán mutatnak erős konkordanciát. Előbbiek a jura óta megtarthatták kapcsolatukat tápláléknövényeikkel.

A macskák által ürített terjesztõ képlet lényegében bármely emlõst és madarat megfertõzheti, és bennük kialakuló ivartalan fejlõdési alakokat hoz létre. A cernagiliszta pete kep népesség mintegy harmada átesik a fertõzésen, mely rendszerint kevéssé patogén.

Figyelemre giardia cane contagio azonban, hogy a terhesség elsõ néhány hetében ha a paraziták morfológiai adaptációja a nõ életének elsõ Toxoplasma-fertõzése akiváltott immunválasz spontán vetélést okozhat.

Gombák Fungi A gombák egy kis hányada állati élõsködõ. A Pneumocystis carinii az emberi népesség 80 százalékában van jelen, rendszerint nem patogén, de AIDS-áldozatoknál letális lehet. A Microspora-csoportot a paraziták morfológiai adaptációja az egysejtûek közé sorolták, de ma már leegyszerûsödött gombáknak tekintjük õket Cavalier- Smith Elsõsorban rovarok sejten belüli élõsködõi, de például az Encephalitozoon cuniculi a rágcsálók és házinyulak állományait tizedeli.

giardia en humanos

Csalánozók Cnidaria A nyálkás spórásokat Myxosporea a közelmúltig szintén az egysejtûek közé sorolták, sejttani és molekuláris genetikai bizonyítékok alapján azonban ma már a csalánozók leszármazottainak tekintjük õket A paraziták morfológiai adaptációja et al. Legtöbb is- 5 A gazda parazita kapcsolat viselkedésökológiája mert fajuk halakban és gerinctelenekben él, bonyolult fejlõdési ciklusaikban a a paraziták morfológiai adaptációja belül élõ egysejtû alakok is vannak Molnárde terjesztõ képleteik többsejtûek, és két csalánsejtet is tartalmaznak.

Laposférgek Platyhelminthes A közvetlen fejlõdésû mételyek Monogenea elsõsorban halak kültakaróján, gyakran a légzõhám felületén élnek.

helmintikus terápia Crohn- kór

A közvetett fejlõdésû mételyek Trematoda fejlõdési ciklusa gazdaváltáshoz kötött. Ivartalan fejlõdési alakjaik puhatestûekben élnek, az ivaros alakok madarak és emlõsök, olykor hüllõk a paraziták morfológiai adaptációja élõsködõi. A galandférgek Cestoda ivartalanul szaporodó lárvái a legkülönbözõbb gerinces és gerinctelen fajokban elõfordulhatnak, a kifejlett férgek gerincesek bélcsatornájában élnek.

Fonalférgek Nematoda A fonálférgek kis hányada néhány ezer helminths férgek gyermekeknél állatokban nyelvhal paraziták. Gyakori a geohelminth életmód, ilyenkor a kifejlett féreg a bélcsatornában él, a terjesztõ képletként szolgáló pete vagy lárva pedig a külvilágban szétszóródva várja a fertõzés lehetõségét.

A sikeres fertõzés után a lárva gyakran hosszú és komplex vándorlási útvonalat jár be a gazda testében. Emlõsökben elterjedtek az Ascaris, madarakban az Ascaridia orsóféregfajok. A parazitikus fonálférgek egy másik, madarakban és emlõsökben elterjedt életmódja a gazda véredényrendszerében való élõsködés. E fajok mikroszkopikus méretû lárvákat, mikrofiláriákat szülnek, amelyek a vérben keringenek, és vérszívó rovarokkal pl. Így például a bütykös hattyú Cygnus olor szívében a paraziták morfológiai adaptációja Sarconema eurycerca mikrofiláriáit a Trinoton anserinum bunkóscsápú tetû terjeszti Cohen et al.

Buzogányfejûek Acanthocephala A buzogányfejûek lárvái ízeltlábúakban Arthropoda fejlõdnek, és rendszerint manipulálják azok magatartását, hogy megnöveljék a továbbfertõzés esélyét Moore A kifejlett állatok ízeltlábúakkal táplálkozó gerincesek Vertebrata bélcsatornájában élnek.

Puhatestûek Mollusca Az Unionidae családba tartozó kagylók glochidium lárvái halak kültakaróján élõ ektoparaziták. A kifejlett állatok kémiai, mechanikus és vizuális érzékszervekkel figyelik a közelítõ halakat, hogy lárváikat alkalmas pillanatban lövelljék a vízbe.

A glochidium lárvák hazai halakon is elterjedtek.

Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról Rákok Crustacea A vízi élõhelyeken, különösen a tengerben, az élõsködõk jelentõs hányadát adják a rákok Rohde Hiperparazita rákfaj a Danalia curvata Isopodagazdaállata a Sacculina carcini Cirripedia élõsködõ rák, amely a Carcinus meanas Decapoda rák parazitája. A pontytetû Argulus foliaceus hazánkban is közönséges képviselõje a haltetvek rendjének Brachiura.

E renddel rokoníthatók a féregatkák Pentastomidamelyeknek alig fajuk ismert. Lárváik rendszerint köztigazdában fejlõdnek, majd a kifejlett állatok a köztigazdát zsákmányként elfogyasztó hüllõk légutaiban fejlõdnek ki. Alig néhány fajuk él madarakban a paraziták morfológiai adaptációja emlõsökben, sirályokban elterjedt a Reighardia sternae.

Poloskák Heteroptera A poloskák életmódja változatos, fajaik többsége szárazföldön él, és növények nedveit szívogatja, de vannak ragadozó és vérszívó csoportjaik is. A Cimicidae családba vérszívó fajok tartoznak, ezek elsõsorban madarak, kisebb mértékben emlõsök fészkeiben elterjedt vérszívók.

A GAZDA PARAZITA KAPCSOLAT - PDF Free Download

Az ágyi poloska Cimex lectularius nemcsak az ember vérszívója, hanem a a paraziták morfológiai adaptációja baromfitelepeken is elõfordulhat, míg az Oeciacus hirundinis fecskefészkek lakója. Tetvek Phthiraptera A rovarok legnagyobb olyan csoportja, amely kizárólag parazita fajokból áll, valamennyi faj madarak vagy emlõsök ektoparazitája.

Minden madárfajon él egy vagy inkább több tetûfaj, ugyanakkor az emlõsök néhány rendje rovarevõk, denevérek, cetek teljesen mentesek a tetvektõl. Sok fajuk erõsen gazdaspecifikus, tehát csak egyetlen gazdafajon fordulhat elõ, mások számos különbözõ gazdafajon is élhetnek.

giardia baby a leghatékonyabb féregtabletta felnőttek számára

Mivel szárnyatlanok, általában közvetlen testi érintkezéssel fertõznek. A fonalascsápú tetvek Ischnocera alrendje a madarak tollazatán vagy emlõsök szõrzetén élõ tetveket foglal össze. Fõként a pihetollazatot legelik, a szarut endoszimbionta baktériumok ezeket petesejten belül örökítik segítségével emésztik, de olykor hámtörmelékkel, bõrmirigyek váladékával és atkákkal is táplálkoznak.

Testük alakja lehetõvé teszi, hogy meglapuljanak valamely tolltípus felületi mélyedéseiben.

Rágó szájszerveik erõteljesek, jelentõs szerepük van az állat rögzítésében a tollazaton vagy a szõrzeten. Túlnyomó többségük madarakon élõsködik, de a szõrtetvek Trichodectidae emlõsökön élnek. A bunkóscsápú tetvek Amblycera madarak kültakarójában, elsõsorban a bõr felszínén élnek, és gyakran a megrágott tollcsévekezdeménybõl szivárgó vérrel táplálkoznak. Ausztráliában és Dél-Amerikában emlõsökre specializált csoportjaik is 7 A gazda parazita kapcsolat viselkedésökológiája vannak. A szívótetvek Anoplura csak emlõsökön találhatók, vérrel táplálkoznak.

Az emberen elterjedt fejtetû Pediculus humanus egy változata házinyúlon él, legközelebbi rokonai bõgõmajmokon Alouatta spp. Bolhák Siphonaptera Néhány ezer bolhafaj él a Földön, fajaik háromnegyede kifejezetten a rágcsálók Rodentia specialistája, további fajaik más emlõsökön vagy madarakon élnek.

A szigorú gazdafajlagosság általában nem jellemzi õket.

A sarlósejtes vérszegénységet okozó gén elterjedése. A sarlósejtes vérszegénység egy autoszomális recesszív öröklődést mutató genetikai rendellenesség. Hátterében a humán es kromoszóma rövid karjában történő pontmutáció áll, melynek következtében a vörösvértestekben az oxigén szállításáért felelős hemoglobin molekula károsodik. Az ilyen vörösvértestek membránja is rendellenes, a vértestek sarló alakúak, sérülékenyek.

Eredetüket tekintve közel állnak a legyekhez, így a bolhák is holometamorfózissal fejlõdnek, lárváik a legyek nyüveihez hasonlók, de szõrözöttek. A bolhák petéiket rendszerint nem a gazdaállatra, hanem annak fészkébe rakják, a lárvák pedig többnyire az imágók ürülékeként a fészekbe aláhulló, emésztetlen alvadt vérrel táplálkoznak, majd itt is bábozódnak Marshall A legtöbb faj imágói viszonylag kevés idõt töltenek a gazda a diphyllobothriasis epidemiológiája és megelőzése. Az emberen és háziállatain gyakori az emberbolha Pulex irritans és a macskabolha Ctenocephalides felis.

kerek féreg alakja és mérete

A patkánybolha Xenopsylla cheopis a rágcsálók pestisbaktériumát Yersinia pestis esetenként az emberre közvetíti, majd ezután a baktérium bolhák nélkül is fönnmaradó járványként terjedhet éveken át az emberi népességben.

A pestisjárványok jelentõs hatást gyakoroltak a középkor történelmére, de olykor manapság is föltûnnek. Kétszárnyúak Diptera Legyek gyakorlatilag minden szárazföldi és számos édesvízi élõhelyen elõfordulnak.

Evolúció – Wikipédia

Egyes csoportjaik gombák, növények vagy állatok külsõ vagy belsõ élõsködõi, sokuk gazdasági szempontból is jelentõs. Az igazi vagy csípõ szúnyogok Culicidae lárvái édesvízben élnek, és légköri oxigént lélegeznek, az imágóknak szúró-szívó szájszervük van. A nõstények madarak és emlõsök vérét szívják, a hímek növényi nedvekkel táplálkoznak.

Az emberi maláriát okozó Plasmodium-fajokat Anopheles-fajok, a madármalária kórokozóit Aedes-fajok terjesztik.

Tartalomjegyzék

Fonálférgek mikrofilária-típusú lárváit szintén terjeszthetik szúnyogok. A bögölyök Tabanidae lárvái mocsarakban, pocsolyákban élõ ragadozók, a kifejlett nõstények a paraziták morfológiai adaptációja vérét szívják, a hímek virágokat látogatnak. Hazánkban a marhabögöly Tabanus bovinus és rokon fajaik gyakoriak Majer Egyes fajaik baktérium és mikrofilária jellegû fertõzéseket is terjeszthetnek.

A méhtetvek Braulidae közé tartozó méhtetûlégy Braula coeca kicsiny, szárnyatlan élõsködõ, háziméhállományokban elterjedt.

Az igazi legyek Muscidae családjának egyes taxonjai vérrel vagy szövetnedvekkel táplálkoznak, ilyenek például a szuronyos istállólégy- Stomoxys calci- 8 a paraziták morfológiai adaptációja.

Rövid, szubjektív áttekintés az állati parazitákról trans és a bökõlégyfajok Haematobia spp. Lárváik a trágyában fejlõdnek, az imágók számos kórokozót terjeszthetnek. A gyomorbagócsok Gasterophilidae lárvái lovak, az orr- és garatbagócsok A paraziták morfológiai adaptációjavalamint a bõrbagócsok Hypodermatidae lárvái párosujjú patások és rágcsálók belsõ élõsködõi. Néhány fajuk hazánkban is elõfordul Papp és Szappanos A fémeslegyek Calliphoridae és húslegyek Sarcophagidae egyes fajai dögbe vagy élõ állat sebeibe egyaránt petézhetnek, ezek fakultatív paraziták, mások, mint például a pettyes húslégy Wohlfahrtia magnifica lárvái csak élõ állatok sebeiben fejlõdnek, ezek a paraziták morfológiai adaptációja paraziták.

A Protocalliphora és Philornis nyûvek fészeklakó madarak fiókáiban fejlõdnek. A paraziták morfológiai adaptációja kullancslegyek Hippoboscidae ún.

férgek, mint egy orrfolyású gyermek

Az imágók madarak és emlõsök külsõ élõsködõi, vért szívnak. Lehetnek szárnyatlanok, mint például a juhcsimbe Melophagus ovinusszárnyasok de gyakorlatilag röpképtelenek, mint a sarlósfecske-kullancslégy Crataerina pallidavagy röpképesek, mint az énekesmadarak Ornithomyia kullancslegyei. Denevéreken élõsködõ bábtojó legyek a denevérlegyek Nycteribidae, Streblidae.